A közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) a Kárpát-medence gyakori növénye. Antidepresszáns, közérzetjavító, enyhe nyugtató, valamint álmatlanság elleni hatásai miatt a középkorban hatékony „ördögűzőnek” tartották.  Levelét saláták, likőrök ízesítésre is használják. Korábban hívták úgy is, mint Szent János virága.

A virágzás kezdete körülbelül egybeesik a nyári napfordulóval (június 21., Szent Iván napja), emiatt már a pogány kor is varázserőt tulajdonított e növénynek. Könnyen azonosítható, mert ha a virágszirmokat megtörjük, bíborvörös folyadék színezi be ujjainkat.

Júniustól sokáig virágzik a közönséges vagy lyukas levelű orbáncfű. Fontos gyógynövény és a házipatikában is jó szolgálatot tehet. Az Orbáncfű a Naphoz tartozó növény, ezért akkor javasolt gyűjteni, amikor a legnagyobb a Fény, tehát a déli órákban. (A Nap tűz elem, ezt jól mutatja az olaj piros színe, illetve, hogy melegít, azt mondják róla, hogy felfényesíti/felmelegíti a lelket.)

Az orbáncfű jellegzetes sárga, hosszú porzószálú virágairól ismerhető fel, ill. arról, hogy levelei fény felé tartva áttetszően apró lyukasak. A virágok megdörzsölve, vörösesen festenek. Több orbáncfűfaj is él hazánkban, de ez a leggyakoribb.

Orbáncfű olaj készítése

A begyűjtött virágokat lazán olíva olaj vagy lenmagolajba tesszük. Utána addig érleljük a napon, amíg szép vörös színű lesz. Éjszakára vigyük be, hiszen holdfény nem érheti. Ha kész, gézen, tüllön át leszűrjük, hűtőben tartjuk.

A mágiában elsősorban gyógyító varázslatokhoz használjuk.